"A legrosszabb, amit a serdülőkkel megtehetünk, az, hogy magukra hagyjuk őket. Ezért van szükségünk gyermekünknek ebben a korszakában azokra a tényleg nagyszerű tanárokra, edzőkre, cserkészvezetőkre, ifjúsági munkásokra és sok más szervezet felnőtt tagjaira. Sok ilyen személy kell; legyen minden gyerek számára egy, aki különleges - és ez nagy kihívás!" Steve Biddulph

Steve Biddulph ausztrál pszichológus és íróval tökéletesen egyetértünk, ezért is inditottuk el 2020 november 27--én online térben a kamaszklubot. 

A kamasz klub a Nyír-Diabet Egyesület szervezésében valósult meg az Emberi Erőforrás Minisztérium támogatásával.  Online, Zoom felületen. A csoportban csak 1-es típusú diabeteszes serdülők vehettek részt. Max. 10 fősre hirdettük a csoportot, 10 alkalmasra. Az első két alkalom nyitott volt, tehát a résztvevők ezután még dönthettek arról, hogy elköteleződnek vagy sem a csoportban. Végül 9 jelentkezőből összesen 8 fiatal döntött a teljes csoporton való részvétel mellett az első alkalom után.

A legfiatalabb résztvevő 13, a legidősebb 18 éves volt. A nagy életkori szórás miatt voltak aggályaink, de alaptalanul, a kamaszok nagyon befogadóak, a fiatalabbak pedig elég érettek voltak a komolyabb témákhoz is. Az átlagéletkor 15, 5 év volt. Az online felület lehetővé tette, hogy az ország legkülönbözőbb pontjairól érjük el a közösségi programra motivált fiatalokat.

A csoportnak szándékosan klub jellege volt, ezt a meghívóban is hangsúlyoztuk, nem terápiás csoportként hirdettük. Ennek megfelelően sok ismerkedős feladat, csapatépítő és online játék volt, amit később a fiatalok más közegben is tudnak játszani a pandémiás időszak alatt.

Az egyes alkalmak programpontjait előre meghatározták a szervezők, ez a fajta struktúra nagyban segítette a fiatalok aktív részvételét és motivációját a csoportban való részvételre.

A feladatok egy része azonban önismereti jellegű is volt. A csoport célja a pandémiás időszak okozta elszigeteltség csökkentésén, a kortárs kapcsolódások facilitálásán túl a sorstárs közösség erősítése volt. A diabéteszről és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról, negatív és pozitív vetületeiről őszintén lehetett beszélni, eleinte irányított interjúkérdésekkel, később spontán is jöttek a témák. Meglepő volt a kamaszok őszintesége, nyitottsága, érettsége ezekre a témákra, más korábbi diabéteszes kamaszcsoportokhoz képest, valószínűleg a részvételre való motivációjuk volt a kulcs.

Az oldott hangulatban szerepet játszhatott a csoportvezetők és a résztvevők közötti partneri viszony, néhány feladatban, különösen eleinte a vezetők maguk is részt vettek (pl milyen hangulatban érkeztek). Sokat segített, hogy csoportvezető társunk maga is érintett az 1-es típusú diabéteszben, és önálló felnőttként meg tudta osztani tapasztalatait a diabéteszes életével kapcsolatosan.

Folyamatosan visszajelzést kértünk, a kamaszoknak is meg volt a lehetősége arra, hogy ötleteiket, kéréseiket megosszák a csoportalkalmak programjaival kapcsolatosan.

A serdülők kivétel nélkül azt jelezték vissza, hogy hasznosnak és élvezetes időtöltésként élték meg a csoportot.

 A klubról a csoporttitok és a közvetlen légkör érdekében sem fénykép, sem videó nem készült. A kép ezért csak illusztráció, amin a zoom alkalmazáson keresztül a klubvezetőket láthatjátok és a kamaszok „helyét”.                                                                                        

                                                                                                         Máté Orsolya diabétesz osztalyon dolgozó klinikai szakpszichológus,                                                                                                                    Stánicz Nikolett gyógypedagógus, zeneterapeuta,                                                                                               Szabó Eszter 1-es típusú diabéteszes fiatal