Beszámoló saját tapasztalatomról

A folyamatos cukormérő szenzor a legnagyobb segítség a diabétesz menedzselésében. Bemutatni lassan senkinek sem kell, ha más nem a hírekből minden diabéteszes hallott már róla. Több, mint 1 éve folyamatosan szenzort használok, így összeszedtem néhány gondolatot milyen is a szenzoros élet, jó és rossz dolgait, amik velem megtörténtek. Ezek nem általános igazságok, minden ember más, más életstílussal, így ezek jó része szubjektív élmények és vélemények lesznek. (Amit én a legjobban szeretek benne az 5. pontban olvashatjátok ???? )
1. Sokkal jobbak a cukraim: A szenzorral sokkal egyenletesebben lehet tartani a vércukorszintet (azért nálam nem egy egyenesre kell gondolni :D ). Jelentősen kevesebb hipo- vagy hiperglikémiám van, mert sokkal hamarabb közbe tudok avatkozni a tendenciák segítségével.
2. Kevesebb(!) hagyományos vércukormérés szükséges: Ez egyértelmű következménye a folyamatos használatnak, de teljesen ez sem helyettesítheti a vércukormérést. Én a szenzor mellett is elhasználom a havi 3 doboz tesztcsíkot, de így legalább elég, amit felír a doki. (Ez soknak tűnik, de szenzor előtti 8 doboz/hónap átlagomhoz hasonlítva jelentős csökkenés.)
3. A szenzor sem tökéletes: Nem szabad elvárni a szenzortól, hogy tökéletesen legyen, néha hiba csúszhat a működésébe. A megérzéseink vagy a gondolataink fontosabbak, mint a szenzoron megjelenő érték. Előfordult, hogy a szenzor által magasnak vagy alacsonynak mért érteket képtelenségnek tartottam (nem volt oka vagy nem voltam rosszul) és rámérve vérből kiderült, hogy nekem volt igazam. Ettől még a szenzor hatalmas segítség, ezek a nagyon ritka esetek nem csorbítanak az értékén.
4. Nem zavaró/zavaró a viselése: Ez egy nagyon egyéni dolog. Az elején ezt is meg kell szokni viselni (pont, mint az inzulinpumpát is). Engem nem zavar, teljesen megszoktam a viselését, egyedül alvásnál zavar egy kicsit.
5. Vannak diabmentes óráim: Szenzor előtt szerintem nem volt olyan óra, hogy nem jutott volna eszembe a betegségem. Mindig elemeztem mit érzek, mit csinálok és merre mozdulhat éppen a cukrom (napi 13 mérés is csak óránként max 1 mérést jelent). Szenzorral megtehetem, hogy rövidebb időre (nálam legfeljebb ez 1-2 óra) elfelejtem a betegségem. Tudom, hogy azonnal jelezni fog, ha rossz irányba fordul a cukrom, így én nyugodtan figyelhetek más dolgokra.
6. Biztonságos éjszakák: Szenzor nélkül csak a legmélyebb hipoglikémiákra ébredtem fel, a magas cukrot pedig szinte kivétel nélkül csak reggel vettem észre. Bár kimondottan utálom, amikor éjjel felkelt a szenzor riasztása, de egyértelműen nagyon hasznos. A használata óta sose kelek reggel értetlenül 20-as vércukorral és nem is riadok fel éjszaka teljesen leizzadva, remegő kezekkel gyümölcslét keresve