1-es típusú találkozás az olimpiai ötpróbával :)

Nyáron barátommal eldöntöttük, hogy benevezünk életünk első teljesítménytúrájára. Ki is választottunk a Mátrában induló Vadrózsa túrát annak is a 30 km-es távját szintemelkedés 1000m szintidő 9 óra. Ijesztőnek tűnt, hiszen sose tettem meg még 20 km-nél sokkal többet és a szintemelkedéstől is féltem, hogy fogom bírni. Előtte lévő hetekben igyekeztünk rövidebb túrákat megcsinálni, hogy kitapasztaljuk milyen szénhidrátot és mennyit vigyünk magunkkal, azért, hogy ne legyen gond a cukrommal. A szintidő miatt különösen fontos volt, hogy ne essen le a cukrom mert azzal feleslegesen vesztenénk el félórákat és utána nagyon kellett volna sietnünk, hogy benne maradjunk a 9 órában.
Utólag belátom, kicsit túlaggódtam a szénhidrátok mennyiséget, mert az elcipelt mennyiség felére nem volt szükségem. De inkább vigyünk feleslegesen, mint kevés legyen elvet követve bepakoltunk a táskáinkban 1,5 liter gyümölcsét, fejenként 1 egész pizzát, gyümölcsöket, müzliszeleteket és persze vizet. Nem könnyítette meg a sétálást a táskánk nagy súlya, de szerencsére nem éreztük hátrányát se.
Elérkezett a túra napja, korán reggel indultunk Budapestről Gyöngyös mellé Rózsaszentmártonra egy kis eltévedéssel , de még éppen sikerült időben odaérnünk az indulásra. Becsekkoltunk, megkaptuk a menetlevelünket és elkezdhettük gyűjteni a lábunkban a kilométereket. Az első 15-20 km remekül ment, kisebb-nagyobb szintemelkedésekkel és nagyon szép kilátással. Folyamatos gyümölcslé ivással és evéssel 0 inzulinnal (inzulinpumpámon is folyamatosan le volt véve a bázis) sikerült rendben tartani a cukromat. Aztán a 20 km-nél következett egy nagy emelkedés, kb 500 méter szintkülönbség egybe, egy elég meredek úton felfelé. Már előre ráizgultam erre a szakaszra, előtte meg is ettem egy-két szelet pizzát, amitől kicsit fel is ment a cukrom 13-ra, de legalább „hypo” nélkül túllettünk ezen a szakaszon is.
Innen már csak egy csekkpontunk volt hátra, ahol nagyon lelkes önkéntesek vártak és a város polgármestere jóvoltából borokat is kóstolhattunk. Itt meg is pihentünk kicsit megnyugodva, hogy a szintidőt már biztosan teljesíteni fogjuk. Ezután már célegyenesben voltunk, 4 km maradt hátra szintemelkedés nélkül. Végül 8 óra 1 perc alatt értünk be a célba, tehát megfelelően teljesítettük a túrát. A célban paprikás krumpli és frissítő várt minket, majd egy kis pihenő után indultunk is vissza Budapestre.